Egyesületünkhöz tartozó települések
Acsa
Acsa a Cserhát hegység lábánál, a Galga völgyének kanyarulatában, Pest és Nógrád megye határán helyezkedik el. Szabálytalan szerkezetű, halmazosan települt, kitűnő természeti adottságokat és páratlan szépségű vidéket tudhat magáénak.
Aki szeretne idelátogatni, könnyen megteheti, mivel van közúti és vasúti összeköttetése is.
A település Budapesttől 60, Váctól 25, Aszódtól 20, Balassagyarmattól 35 km-re található.
Aszód
A több mint hatszáz évvel ezelőtt alapított Galga-menti kisváros – néhány évtized kihagyás után – 1991-ben kapta meg újból városi címét. Városi rangjához méltón két gimnáziumnak ad otthont, benne közel 1500 tanulóval, általános iskoláját zeneiskola egészíti ki. A város felújított óvodája mellett újépítésű, barátságos bölcsődéje „ölelő karokkal” várja a legkisebbeket, de a gyerekek szabad idejében a modern játszóterek bármelyike is rendelkezésre áll. Kulturális életéről a Városi Múzeumot is magában foglaló Aszód Város Kulturális Központ gondoskodik, míg az időseket és a szociálisan rászorulókat a szép, új épületben elhelyezett Kistérségi Gondozási Központ látja el. A városnak történelmi hangulatot adó régi, polgári épületek és a Podmaniczky Kastély mellett jól megférnek az új, modern társasházak és üzletek, melyek barátságos közeggé olvadnak össze. A város fő utcája mentén elhelyezkedő üzletsoron mindenki megtalálja maga számára a keresett portékát, a hagyományos kis üzletek a régi, XIX. századi polgárosodó Magyarországot idézik fel. A Galga-menti városban megtalálható több üzem, gyár, valamint egy jól szervezett Szakorvosi Rendelőintézet, és az EMMi Aszódi Javítóintézete, emellett a város térségben játszott vezető szerepe miatt itt éledt újjá az Aszódi Járási Hivatal. A városban több vallási felekezet és színes, változatos civil szerveződések fogadják a közösségi életbe bekapcsolódni kívánó embereket. Főváros közeli elhelyezkedése, annak jó megközelíthetősége, valamint dinamikusan fejlődő városi jellege vonzza az élhető, kisvárosi környezetbe vágyó új lakókat a mai nap is.
Bag
Bag Pest megye északkeleti részén található. Északról Aszód és Kartal, keletről Hévízgyörk és Vácszentlászló, délkeletről Valkó, délről Gödöllő-Máriabesnyő, nyugatról pedig Domony települése határolja. A község belterülete a Galga és az Egres-patak mentén terül el, északnyugat-délkelet irányban a Gödöllői-dombság övezi. Nagysága 2379 ha, népessége a legutóbbi adatok szerint 3893 fő.
Bag központja kettős utcás jellegű, csupán a legrégebbi része mutat halmazos tulajdonságokat. Az újabban kiépített falurész kertvárosi jellegű. A régi szőlőhegyen főként hétvégi házak épültek, de több családnak már ez az állandó lakhelye.
A településhez tartozó erdős részen országos túraútvonal is áthalad. A határban nagyüzemi mezőgazdasági művelés folyik, néhány hektáron a „kárpótlás” folyamatának lezárása után kisebb családi gazdaságok is működnek.
Csomád
A Csomád hegység a Keleti-Kárpátokban, amely a Hargita Olton átnyúló része. Kovászna megye és Hargita megye határán található. Határai nyugaton az Olt völgye, északon a Csíki-medence, keleten a Torjai-hegység, délen a Bodoki-hegység és a Zsombor-patak völgye.
A Csomád épen maradt kettős kráterében található a Mohos Természetvédelmi Terület, a Szent Anna-tóval és a Mohos-tőzegláppal. Északnyugati lábánál található Tusnádfürdő üdülőhely, Románia legkisebb városa (1801 lakos). A Csomád legmagasabb pontja a Nagy-Csomád hegy (1301 m).
A Csomád a Kárpátok legfiatalabb vulkánja, ezzel magyarázhatók az épen megmaradt kráterek. Utolsó vulkáni ciklusa mintegy 56 ezer évvel ezelőtt kezdődött, és 32 ezer évvel ezelőtt fejeződött be; ezalatt számos jelentős robbanásos kitörés történt. Ezt megelőzően legalább 40 ezer éven át inaktív volt
Csörög
Vác délkeleti szomszédjában fekvő település. Közúton Vác és Vácrátót felől is a 2104-es úton, déli szomszédja, Sződ felől a 21 112-es számú mellékúton érhető el. Érinti a Budapest–Vácrátót–Vác-vasútvonal is, melynek egy megállási pontja van itt, Csörög megállóhely, a belterület északi szélén.
Érdekessége, hogy tulajdonképpen egy tellér része, mely a Keleti-Cserhátból sugárirányban induló „kőzet- folyamok” közül a leghosszabb, 21 km. A kelet-nyugati irányban hosszan elnyúló „hasadékvulkán” 221m magas (a Gellért-hegy 235 m). A kúp alakú hegy oldalában a középkortól fogva szőlőt termesztettek.
A falunak ezt a részét hívták Nagycsörögnek, a hegy alatti részt pedig az országút másik oldalán Kiscsörögnek. Szintén a korai megtelepedést segítették a környéken folyó patakok, például a Hartyáni- és a Sződ–Rákos-patak.
Csővár
A település Váctól 20 kilométerre, a Cserhát aljában helyezkedik el, erdő koszorúzta lankás dombok ölelésében. Nyugati határában, fehér mészkősziklákon ma is áll Csővár középkori várának „nagytornya” és „lovagtermének” fala. A község Budapest felől az M0-ás autóútról és a 2-es főútról Vác irányába közelíthető meg.
Területe 84,43 hektár belterület. Lakóinak száma 650 fő.
Oklevélben 1389-ben találkozhatunk először a Csői családokkal, akik-nevükből következtethetően- hosszú időn keresztül Cső falu birtokosai. A község élete 1998 után fellendült.
Új arcot kapott a falu központja, a parkosítás után játszótér épült pihenőpadokkal, asztalokkal, szabadtéri színpaddal és éjszakai kandeláberes díszkivilágítással. Itt látható az ezredforduló emlékműve, egy helyi fiatal alkotása. A tér a hétköznapok, ünnepek és kulturális események jól kihasznált közösségi tere, minden korosztály közkedvelt helyszíne.
A közösségi események sorában minden év nyarán megrendezésre kerül a „Falunap” kulturális műsorokkal, színpadi fellépőkkel, sztárvendégekkel, kézműves foglalkozásokkal, futballmeccsekkel, amatőr díjugrató lovas versennyel és sok egyéb programmal. A Csővárra látogatók a világ zajától elvonulva tölthetnek kellemes napokat a faluban és környékén, túrázhatnak, sportolhatnak.
Dány
Dány 4300 lelkes község Pest megyében. Földrajzi elhelyezkedése sajátos: a szaktudósok a Gödöllői dombvidék részének tartják. A Cserhát legutolsó déli lankáin fekszik. A Tápió felső folyása Dány tőszomszédságában ered, de a Tápió mente községei között nem található. Két lassan emelkedő domb aljában terül el. A változatos domborzat, a települést átszelő patak, az erdők közelsége kedvező tájképet kínál. A faluképet szép zöld területei, széles utcái, az előkertek és parkjai teszik egységessé.
A község műemlékekben gazdag, faluközpontjában, gyönyörű zöld környezetben található a II. világháborús emlékmű. 2000-ben, a millennium jegyében készült el az a park, amelyet a Szent Margit szobor díszít. A falu ékessége még a Szent Imre szobor, amit 1994-ben avattak fel. A patak mellett Nepomuki Szent János szobra található. Az idelátogatók gyönyörködhetnek a 100 éves felújított római katolikus templomban, valamint megtekinthetik a több mint 100 éves
– szintén felújított – néprajzi házat.
A falu északkeleti határában, a Nagy-völgyi-patak felduzzasztásával kialakított víztározó mellett kellemes üdülőtelep alakult ki. A tó kitűnő horgászvíz. Dánytól délnyugatra található még a községhez tartozó Dány-szentkirály településrész.
Napjainkban pezsgő kulturális élet színesíti a helység hétköznapjait. Számos hazai és nemzetközi rendezvényen bizonyította tehetségét a Dányi Ifjúsági Fúvószenekar, az Őrdöngős Néptánccsoport, a mazsorett csoport és a Hűség Súlya Nyugdíjasklub.
Domony
A község Budapesttől keletre, az M3-as autópálya mentén helyezkedik el, az bagi kijárattól közelíthető meg. Területén egykor Árpád-kori földvár volt. A XVI. század első feléig a Domonyi-család birtokolta. A török megszállás idején, a tizenöt éves háborúban elpusztult. 1695-96-ban telepítettek ide evangélikus szlovákokat és ekkor költöztek be újra katolikus magyarok is.
A falu főutcáját szinte eltorlaszolja a kereszt alaprajzú evangélikus templom. Az 1777-ben felszentelt templomhoz csak 1810-ben épült torony, amelyet 1848-ban magasítottak. Az oltárképen Raffaello Transzfiguráció című alkotásának másolata látható. Az angyalszobrokkal díszített szószék késő barokk stílusú.
Az 1820-ban épített klasszicista stílusú Domonyi-kúria ma szociális otthon, az 1830 körül emelt Both-Baghy-kúria jelenleg a polgármesteri hivatalnak ad helyet. Az Ónody-kúria XVIII. század végi későbarokk épületében ma önkormányzati lakások vannak.
A község közigazgatási területéhez tartozik Domony-völgy településrész, ahol több mesterséges tó mellett hangulatos üdülőövezet van kialakulóban.
Erdőkertes
A fővárostól északkeletre, a gödöllői dombvidéken található. Az Északi-középhegység nagytájban fekvő középtájban lévő Gödöllői–Monori-dombság kistáj–csoport északi részében, a Gödöllői-dombság kistájban terül el. Koordinátái (a Faluház előtt): északi szélesség szerint 47° 40′, keleti hosszúság szerint 19° 18’.
Mindössze három olyan település van, amellyel közvetlenül határos, ezek: északkelet felől Vácegres, dél felől Veresegyház, északnyugat felől pedig Őrbottyán.
Erdőkertes környékének legmagasabb pontjai a 278 méter magas Szadai-hegy és a 345 méter magas Margita. A dombok között kisebb-nagyobb mélyedések, völgyek találhatók, amelyeket pannon homokos réteg és holocén futóhomok-takaró borít. A környező dombokról lefolyó csapadékvíz a homokon keresztül átszivárogva a völgyek alján gyűlik össze. A víz mélyebbre jutását a helyenként 8–900 méteres vastagságot is elérő, vízzáró agyagréteg gátolja meg. A felszín alatt mozgó víz így a legalacsonyabb pontokon, a domboktól távol bukkan a felszínre (Egres-patak). Erdőkertes környéke egyike az ország legszárazabb területeinek, az éves csapadékmennyiség 550 mm alatt van. A mai Erdőkertes helyén korábban homokpuszták és cseres-tölgyesek, a völgyekben pedig keményfa-ligeterdők, nagy kiterjedésű lápok és mocsarak voltak, amire a jelenlegi élőhely-maradványokból lehet következtetni.
Galgagyörk
„Az Északi-középhegységben, a Cserhát dombjai között bújik meg Galgagyörk. A falut kétfelől dombok, erdők – Szilágyi és Ecskendi erdő – koszorúzzák. A házak félig a domboldalakra félig a Galga patak völgyébe épültek.
A falu életét, fejlődését meghatározta, hogy a XVII. századtól több birtokosa volt földjeinek. A földbirtokos családok öt úri lakot – ezek felújítva ma is megtalálhatók a faluban – építtettek maguknak Galgagyörkön – Ibrányi, Kálnoky, Tahy, Gosztonyi és Doblhoff kastély -. A kastélyok, kúriák mellett a település legmeghatározóbb épülete, amely az érkezőnek a faluba lépve egyből feltűnik, a dombon lévő evangélikus templom, amelynek gyülekezete 1650-től fennáll. A Galgagyörkre telepedett szlovákok itt gyakorolták ágostai evangélikus vallásukat.
A szájhagyomány szerint az 1848-49-s szabadságharc során Kossuth Lajos a Kálnoky kúria előtt mondott toborzó beszédet. Talán ennek is köszönhető, hogy a községből 22 györki nemzetőr és 9 katona állt a haza ügye mellé.
A legutóbbi 2001-s népszámlálási adatok alapján Galgagyörk lélekszáma 1062, ebből szlovák nemzetiségű 158, származásukra a családnevek – Laluska, Petrik, Pleva, Pancsuska, Strbák, Tedás, Matejcsok, Szlifka…- utalnak.” (Galgagyörki fotográfiák, 2006)
Galgahévíz
Nevezetességek:
Szent András remete emlékműve
Korábbi ásatások során a régészek egy középkori földvár és egy középkori falu magjának nyomaira bukkantak E helyen valamikor templom és kolostor állt, és Bencés remetések éltek.
A Millenium évében, 2000-ben készíttette Szent András remete szobrát Galgahévíz Község Önkormányzata. A fából készült szobrot Galgahévíz legszebb természeti környezetében, a Szentandrásparton helyezte el. A millenniumi emlékmű egy 6,70 m fából készült feszületből és 3,5 méteres, egy fából faragott remete szoborból áll.
Az emlékmű Szilágyi Dezső, galgahévízi születésű fafaragó munkája. Dr. Semlyén Zsolt h. államtitkár avatta fel a milleniumi faluünnep alkalmából. Azóta hagyománnyá vált, hogy minden faluünnep az emlékműnél kezdődik egy szabadtéri szentmisével.
Galgahévízi Kegyeleti Park
3105-ös út melletti temető első emlékei 1792-ből valók. A nyolcvanas évek végén z új temető megnyitása óta a falu lakossága nem temetkezett ide, funkcióját vesztette, s 1995-ben a Faluszépítő Egyesület és a község vezetése ezt az igen elhanyagolt temetőt mintegy 100×100 méteres kegyeleti parkká alakította ki. A park három fő részből áll, melyeket az 1892-ben készült Nepomuki Szt. János szobor, a Szentháromság szobor, és egy szép régi feszület. A három részre osztott parkban sétáló utak vannak. A Kegyeleti Parkot szegélyező új platánsort és a sok zöld növényt az önkormányzat gondozza.
Bika tó
A Galga-mente egyik legszebb horgásztava, kellemes pihenőhely. Pontyot, csukát és harcsát is foghatnak az ide látogató horgászok. A több mint 20 hektáros, duzzasztott tó a Galgamenti Faluszövetkezet tulajdona.
Galgahévízi Helytörténeti Gyűjtemény
A Galgahévízi Helytörténeti Gyűjteményt 2000-ben, a Millennium tiszteletére hozta létre az önkormányzat a hévízi lakosok adományaiból. Az egyszerű, de szépen berendezett kis emlékszoba híven tükrözik a rég és a közelmúlt használati, viseleti és díszítő tárgyait. A gyűjtemény a közeljövőben új helyre költözik, sajnos a látogathatóság addig szünetel.
Galgamácsa
A Galga völgyének jellegzetes, népi hagyományait kincsként őrző települése Budapesttől 40 kilométerre található, a Cserhát-alja és a Gödöllői-dombság szelíd lankái között. A 2102-es és 2105-ös utak találkozásánál terül el, de vasúton is megközelíthető. Galgamácsa kiterjedése 43,31 km2. Lakóinak száma közel 2.000 fő.
A 18. század közepén gróf Grassalkovich Antal gödöllői uradalmához tartozott. 1827-ben 7 lakóházat leszámítva tűzvész áldozatául esett, az épen maradt házak emlékét őrzi a Hétház-sor. Az 1770-es években megnagyobbított római katolikus templom állapota az 1900-as évekre leromlott, ezért lebontották, és 1913-ban új templomot építettek.
A Galgamácsa Bányavölgyi Vadászlőtér alapgondolata a vadászkultúra terjesztése és a polgári lőkultúra visszaállítása. Az érdeklődők a lőtéren lőoktatáson és versenyeken vehetnek részt, de lehetőség van a gyakorlati vadászvizsgára történő felkészülésre és a vizsga letételére is.
A Galga Lovasklub szintén várja a pihenésre, lovaglásra vágyó érdeklődőket.
A falusi turizmus kedvelőinek nyújt szálláslehetőséget a Zsigri-ház, amely egy átalakított, magas színvonalon korszerűsített parasztházban ötvözi a 21. század összes kényelmét az egykori csendes kis falu hangulatával.
Hévízgyörk
Hévízgyörk Pest megyében a Gödöllői dombvidéktől keletre, a Galga-patak völgyében, a vízfolyás jobb partján található. A Galga-patakot, mely a Cserhátban ered és a Zagyvába ömlik, sűrűn szegélyezik a települések. A vidék változatos képet nyújt meredek partjaival, lapos dombjaival, sík területeivel.
A Galga völgye igen csalogató volt a letelepedni szándékozóknak már évezredek óta, hiszen a folyóvíz mellett a szintén fontos földműveléshez, állattartáshoz szükséges területek szintén rendelkezésre álltak. Legrégebbi emlékünk az ókorból származik, s ezt követően az emlékek segítségével végigkövethetők a különböző korszakokra jellemző emberi tevékenységek, életkörülmények. A legtöbb emlék a középkorból maradt ránk, azonban még ennek a korszaknak a „dokumentációja” is hiányosnak bizonyul.
Mint minden falu életében, Hévízgyörk esetén is szorosan összefonódik a vallás és a település története. 1700-ban az egyházlátogatási jegyzőkönyv bejegyzései alapján három felekezet lakosai éltek a faluban. Ma a faluban négy templom található, közülük egy műemlék. Az 1704-ben épített református templom kegytárgyai közül az 1723-ból való kehely érdemel említést. A klasszicista stílusú evangélikus templom a XIX. sz. elején épült. A falu mellett 1,5 hektárnyi horgásztó található. Országosan ismert a hagyományőrző, Arany minősítésű Hévízgyörki Asszonykórus.
Iklad
A Galga-mente dús rétjei, vadban gazdag erdei már az ősidőktől fogva kedvező feltételeket nyújtottak az emberi letelepedéshez. Iklad község környékén is legalább hatezer évre vezethető vissza a folyamatos emberi jelenlét. Főleg az újkőkor és a bronzkor gazdag régészeti leletekben, de a szarmaták is több száz éven át folyamatosan lakták ezt a vidéket.
A népvándorlás viharainak elültével szórványos avar és szláv telepek voltak itt találhatók, majd 895-ben a honfoglaló magyarok Tarján törzse telepedett le a vidéken.
A falu első okleveles említése 1356-ban történt, de a falu középkori történetéről szinte semmi bővebbet nem tudunk. 1543-ban a község török uralom alá került és hamarosan elnéptelenedett. Ez után közel kétszáz évig lakatlan puszta volt, majd 1728-ban a birtokos Ráday-család majorságot létesített itt.
Mivel a Ráday-birtok munkaerőgondjait a majorsági gazdálkodás sem oldotta meg, Ráday I. Gedeon bécsi ágensei révén evangélikus vallású német parasztokat fogadott birtokára Baden és Württemberg tartományokból. Az első telepescsoport 1752 tavaszán érkezett meg a faluba, ez az időpont tekinthető a falu újratelepítésének. A következő év tavaszán Stájerországból, az Enns völgyéből evangélikus hitük miatt elüldözött osztrák parasztokkal egészült ki a lakosság, akiket Ráday I. Gedeon gróf nagylelkűen befogadott birtokára. Az első évtizedek az otthonteremtés szorgalmas és kemény munkájával teltek el, amelynek eredményeit az 1769 évi nagy tűzvész majdnem teljesen megsemmisítette. Sokaknak ismét a semmiből kellett újrakezdeniük, de hitük erőt adott nekik és a község a kezdeti nehézségek után fejlődésnek indult. 1788-ban a falu lakói haranglábat építettek, majd 1834-ben a kis evangélikus templom is felszentelésre került. A feudális viszonyok felszámolása előtt a tagosítás nyitotta meg az utat, amelynek végrehajtására Ráday IV. Gedeon alatt, 1837-1839 között került sor. A jobbágyi kötelékek végleges eltörlését az 1852-ben kiadott úrbéri pátens biztosította, a békés polgári fejlődés kereteit az 1867 évi kiegyezés teremtette meg. A XIX. század utolsó harmadában a község gyors fejlődésnek indult, amit csak gyorsított az Aszód – Balassagyarmat – Losonc vasútvonal 1896 évi megnyitása. A templom kibővítésére és felújítására 1901-1903 között, az egyházközség önállósulására 1905-1906 között, míg új, korszerű iskola építésére 1909-1911 között került sor. Az I. világháború ezt a békés fejlődést megszakította, sok férfi a csatamezőkön áldozta életét. A Horthy-korszakot egyrészt az erőteljes magyarosítási törekvések, másrészt a német nemzetiségi mozgalom kibontakozása, a Volksbund megjelenése jellemezte. Ugyanakkor megkezdődött a paraszti birtokok gépesítése (az első cséplőgép megjelenése 1922-ben) és a kulturális élet fellendülése, klubok, egyletek alapítása. Másrészről viszont folytatódott a paraszti birtokok elaprózódása, ami hosszú távon aláásta a zárt paraszti társadalom életképességét. A II. világháborúban néhányan szintén a fronton vesztették életüket vagy tűntek el, azonban sokkal nagyobb sokkot jelentett a falu lakóinak 45 német családnevű falubeli lakos kényszermunkára hurcolása a távoli Ukrajnába 1945. január elején.
1948-ban került sor a község elektromos hálózatának kiépítésére.
Az 1950-es és 1960-as években gyökeres változások zajlottak le a község életében. 1949-1960 között a parasztságot termelőszövetkezetekbe kényszerítették, majd fokozatosan lezajlott a mezőgazdaság gépesítése.1951-1953 között épült az Ipari Műszergyár, amely eredetileg hadi célokat (is) szolgált. A fénykorában 4.000 főt foglalkoztató ipari üzem gyökeresen megváltoztatta a lakosság életét. A hagyományos parasztfalu néhány évtized alatt korszerű ipari-mezőgazdasági településsé alakult át. 1956-ban felépült az új iskola, a régi iskola épületében 1958-ban kezdte működését az óvoda, 1960-tól a külön orvosi körzet, majd 1972-ben került átadásra a Művelődési Ház. 1962-ben érkezett Ikladra az első magántulajdonú személygépkocsi, az 1960-as években a régi, hosszú parasztházakat a legtöbben modernebb és kényelmesebb -kockaházakra- cserélték. 1973-1989 között Iklad Aszóddal és Domonnyal együtt az Aszód Nagyközségi Közös Tanácshoz tartozott. Ebben az időszakban további fontos infrastrukturális fejlesztésekre került sor, kiépült a vezetékes víz és a modern közvilágítás, 1975-ben felújították az úthálózatot, 1980-ban épült az új óvodaépület, 1982-1988 között több fázisban kibővítésre és korszerűsítésre került az iskola (új szárny átadása, tornacsarnok, tornapálya építése).
A rendszerváltás után 1990-ben a községben önálló önkormányzat jött létre, amely alatt tovább folytatódott az előző időszak dinamikus fejlődése. 1994-ben kiépült a gáz-, 1996-ban a telefonhálózat. A mellékutcák fokozatosan aszfaltburkolatot kaptak (az utolsó 2003-ban). Már üzemel a szennyvízcsatorna-hálózat is, amely 1999-2001 között épült ki.
A 2002. évi jubileumi esztendőben, a község fennállásának 250 évfordulóján kerültek átadásra a Ráday-szobor és az új ravatalozó, valamint a kívülről megszépült Művelődési Ház felvette a falut újratelepítő Ráday I. Gedeon gróf nevét.
Kartal
Kartal nagyközség Pest megye északkeleti határán, Budapesttől északkeletre, 40 km-re fekvő, csaknem 6000 fős település.Kedvező természeti környezetet biztosít számára, hogy két magyar nagytáj; az Alföld és az Északi-középhegység peremén helyezkedik el.
Kedvező adottságait már a neolitikum embere is kihasználta- több újkőkori lelet is utal erre-, a mai Kartal története azonban a honfoglalással kezdődik. A kettős fejedelemség keretében élő magyarság tényleges vezetője Árpád gyula, vagyis vezér volt;míg szakrális,isteni eredetű fejedelemként Kurszán kündü tevékenykedett, a Kurszán-Kartal nemzetség őseként. E nemzetség neve őrződött meg Kartal nevében. Maga a szó török eredetű, sasmadarat jelent, első középkori írásos említése 1263-ból való, „Kurthol” alakban őrződött meg.
Kisnémedi
Kisnémedi Pest megye észak-keleti részén, a Alföldbe beékelődő Nyugati-Cserhát délkeleti nyúlványa (Cserhátalja) déli részén lévő kis medencében, a Némedi-patak partján fekszik. A lesüllyedt középkori mészkőrögöt mindenhol harmadkori anyagos és homokos üledék fedi, s a patakvölgyben láthatók a külső erők hatására feltáruló löszfalak.
Eredeti ligetes tölgyes növényzetet felváltották az emberi tevékenység során létrejövő szántók és kertek gazdasági növényei és a telepített akác.
A község területén feltárt legrégibb régészeti lelet az őskorból való cseréptöredék, de találhatók bronzkori és késő bronzkori leleteket is. A népvándorlás korától a XIV. századig terjedően vannak tárgyi emlékek, melyek már a folyamatos megtelepedést bizonyítják.
A település neve, maga a „Némedi” név a korai oklevelekben különböző alakokban fordul elő először 1065 körül a százdi apátság alapító levelében Nywyg, majd 1268-ban Neueg, 1334-ben Niveg, később Nemegy, Nemed alakban.
Kosd
Kosd települése a Dunakanyartól keletre a Cserhát nyugati részén, a Naszály-hegy lábánál fekszik. Festői szépségű dombok ölelésében húzódik hosszan elterülő területének nagy része. Teljes területe 34,08 km², Váctól 6 km-re, fővárosunktól 34 km-re található a település, és onnan elindulva észak felé haladva az M 2-es autóúton fél órán belül elérhető.
Az itt élők talán már nem is látják meg azt a fenséges összképet hazafelé tartva, amit a Naszály-hegy mutat, mint egy hármas halmot formálva a község fölé. A községen nincs áthaladó forgalom, ami összekötné a környező településekkel ezért nyugodt életérrel, tiszta levegővel és környezettel rendelkező, csodaszép zsákfalu. Falusi jellege meghatározó mindennapi életünknek, sok ideérkező és itt letelepedő, családot alapítani vágyó számára elsődleges értéket képvisel páratlan adottságaival. Túrázási és kikapcsolódási lehetőségei régóta fontos célpontja a környéken élőknek, és az országunkat megismerni vágyóknak. Lényeges megemlíteni, hogy az országos kéktúra útvonalon helyezkedik el a település, melynek turisztikai jelentősége elvitathatatlan. Fejlesztési terveinkben kiemelkedő szerepet kapnak ezek az értékek, és bízunk abban, hogy ezen fejlesztések megvalósításával, még szebb környezettel tudunk majd kedveskedni a hozzánk visszatérőknek. Kézműves boraink a jelen országos ismeretségben nem szerepelnek a legrangosabb pincészetek között, mégis kiemelkedő minőségűek, a nagyobb megmérettetéseken rangos eredményeket szerezve könnyedén megállják a helyüket! Erre járva mindenképp vigyen haza magával az itt termelt gyümölcsökből készült lekvárokból és szörpökből! Gondolom mindenki hallott már a kosdi málnáról! A budapesti piacokon az itt termelt gyümölcs minősége, íze és formája etalon, a belőlük készített finomságok illata páratlan!
Mogyoród
A község Budapesttől 18 kilométerre található az M3-as autópálya mentén, a Gödöllői-dombságban, a Mogyoródi-patak völgyében. Legmagasabb pontja a Somlyó-domb (Gyertyános 326 méter), amely már az sztrádáról is messziről látszik. Egyik határdombja a Kukukkhegy, továbbá Gödöllővel, Szadával, Veresegyházzal, Fóttal, Kerepessel és Csömörrel határos.
Fekvésének sajátossága, hogy a lüktető, mozgalmas főváros alig néhány percre van autóval, a település azonban megőrizte nyugodt, falusias légkörét. Éppen ezért egyre többen fedezik fel és használják ki az ebben rejlő adottságokat és költöznek ide.
Főutcája a 2101-es út; a Hungaroring létesítményeivel a 21 102-es, Szadával a 21 109-es út kapcsolja össze. Külterületének délkeleti szélét érinti a 2102-es út is. Belterületének nyugati részét az M3-as autópálya csomópontjával a 2139-es út köti össze.
Lakott területei között elhalad a H8-as (gödöllői) HÉV vonala, melynek két megállási pontja van itt. Mogyoród HÉV-állomás a belterület keleti részén helyezkedik el, közúti elérését a 2101-es útból kiágazó 21 306-os számú mellékút biztosítja, Szentjakab megállóhely pedig a különálló Szentjakab-parkfalu településrész déli széle mellett található, közúti elérését csak önkormányzati utak biztosítják.
Nagytarcsa
A Gödöllői-dombság nyugati peremén, a Szilas-patak völgyében fekvő községet Budapest XVI. és XVII. kerülete, Kistarcsa és Isaszeg határolja.
A környék már az őskortól lakott terület volt, amit az itt feltárt vas, illetve szkíta leletek is bizonyítanak, de találtak itt 10. századból való magyar köznépi temetőt is. Az első írásos említése 1352-ből származik, a második 1403-ból. A település akkor még Tarcsa néven létezett, majd a 15. század környékén vált ketté. A déli rész Tarcsai Csík lett, amit később Csíktarcsaként emlegettek. Ezzel a névvel először egy 1546-ból származó íráson említik. 1733-tól Grassalkovich Antal Gödöllői birtokához tartozik. 1819-ben evangélikus templom épült, ami helyén 1931-ben újat emeltek. 1935-ben római katolikus templom is épült.
A 20. század elején kapta a ma is használatos Nagytarcsa nevet. Az első világháború után főleg mezőgazdasággal, azon belül is tejtermeléssel kezdtek foglalkozni a helyiek.
1938-ban Sztehlo Gábor evangélikus lelkész megszervezte az ország első bentlakásos paraszt népfőiskoláját, amely 1944-ig működött. Egyik épülete a Falumúzeum.
Őrbottyán
A budapesti agglomeráció külső övezetében, a fővárostól mintegy 30 kilométerre északkeletre fekszik, a Nyugati-Cserháthoz tartozó Gödöllői-dombság vonulatában.
A közvetlenül határos települések: észak felől Váchartyán és Kisnémedi, északkelet felől Váckisújfalu, kelet felől Vácegres, délkelet felől Erdőkertes, dél felől Veresegyház, délnyugat felől Csomád, északnyugat felől pedig Vácrátót.
Északnyugat-délkeleti irányban a Váctól Gödöllőig vezető 2104-es, délnyugat-északkeleti irányban pedig az arra nagyjából merőleges irányban haladó 2103-as út halad át a központján, ezek révén minden környező település felől könnyen elérhető. (Északi határszélét érinti még a Vácrátót-Váchartyán-Galgamácsa közti 2105-ös út is.)
Áthalad rajta a Budapest–Vácrátót–Vác-vasútvonal is, melynek egy megállási pontja van itt, a központtól keletre, Őrbottyán vasútállomás, mely a 2103-as útból kiágazó 21 316-os számú mellékúton érhető el.
Penc
Községünk igen régi, területe már az őskorban is ismert és lakott volt. Ezt bizonyítja az Alsópencen, 1921-ben talált kőbalta, a Penc-szügyi út építésénél 1933-ban talált csiszolt kőkorszakból való véső is. A Zsobrák-dülőn római bronzpénzt leltek Gordiánus császár idejéből (III. sz.) és a honfoglalás korából néhány sarkantyú került felszínre. A helység a XIII. sz.-ban valószínűleg a Ruhmann család birtoka volt, ezt alátámasztja a szájhagyomány és a Ruman-hegy elnevezés is. 1390-ben már a Penczy-család egyik őse, Penczy Péter volt a község birtokosa. 1444-ben Csővár Giskra huszita vezér kezébe került, Penc is végveszélybe került, ám „csupán” rendszeres fosztogatások elszenvedőjévé vált. E kor szomorú emlékét őrzi a Zsobrák nevű dűlő is mely egyértelmű a cseh „zsebrák” szóval. A Pency család kihalása után 1533-ban Zápolyai János király tanácsosának, Fráter Györgynek adományozza Pencet.
Püspökhatvan
A település határában az őskorok embere is megtelepedett, ezt bizonyítják a néhány éve előkerült 3000 éves őskori leletek: ékszerek, edények, fegyverek. Régészeti emlékeink alapján joggal állíthatjuk, hogy Püspökhatvan környéke kedvelt letelepedési helye volt a különböző korok emberének.
Hivatalos feljegyzés a településről az 1200-as évektől található. A község első okleveles említése 1460-ban „Hatwan” néven történt. A váci püspökség birtokaként Pyspekhatwana néven olvashatunk róla az 1462-es levéltári iratokban. A település nevének kialakulásáról több nem hivatalos történet létezik, a ma is élő szájhagyomány szerint a váci püspök a török pusztítás után 20 magyar, 20 szlovák és 20 német családot telepített, így kapta nevét Püspökhatvan.
A település történelmére vonatkozóan fontos információkhoz juthatunk Lami István – a falu szülöttje – 1997-ben megjelent „Fejezetek Püspökhatvan Múltjából” c. könyvéből.
A település ma közigazgatásilag önálló, a lakosság száma 1480 fő, lakóépületek száma 485, a közösség alapterülete 107 ha
Infrastrukturális ellátottság: elektromos hálózat, telefonhálózat, egészséges ivóvíz, gázhálózat és csatornahálózat kiépített a településen, a belterületi utak 95%-a pormentesített, járdák kiépítettek.
A településre látogató számára műemléki látványosság a XVIII. Században épült Római Katolikus Templom.
A természetkedvelők számára a pihenésre, kikapcsolódásra alkalmas a település, É-i és D-i határában elterülő -1 -1 halastó, mely a maga környezeti szépségével, madárvilágával, ózondús levegőjével nyugalmat és felüdülést áraszt. A hegyi túrát kedvelők részére a települést szegélyező Cserhát hegység hegyvonulata biztosít kirándulási lehetőséget.
Püspökszilágy
Püspökszilágy a mai napig zsákfalu, vagyis ha elfogyott az út, ott van Szilágy. Nevét a környező szilfaerdőről kapta, valamint arról, hogy a terület eredetileg a váci püspök birtokához tartozott. A középkorban még csak 12 zsellércsalád élt a faluban, de mára a lakosság lélekszáma meghaladja a 700 főt. Mivel a falu völgyben fekszik a környező domboknak önálló nevei vannak, pl. Malató, Kutya-hegy, Ordító, stb. Régen önálló községként létezett a Püspökszilágy és Galgagyörk között félúton elhelyezkedett Szór is, de mára csak honvédségi laktanyát találunk Szórban, ami közigazgatásilag Püspökszilágyhoz tartozik, csak az erdőt hívják annak, hisz már nincsen ott semmilyen község. A kommunista időszakban Püspökszilágy határába telepítették a Radioaktív Hulladékfeldolgozó Telepet, amelynek a szomszédos váckisújfalusiak a tavukat köszönhetik. (Kevesen tudják, hogy a tavat azért ásták Szilágy és Újfalu közé, hogy azon mérjék a környezetszennyezés mértékét.) Manapság annyi haszna van a RHT-nek, hogy a falu sok támogatást kapott a Kht.-től, s így rendbe hozták a közvilágítást.
Rád
A községet a Vácot Acsával összekötő közúton érhetjük el, a Cserhát hegység délnyugati lábánál fekszik. A határában lévő Koporsó-hegyen avar-kori sírokat találtak, a Kishegyen X-XI. századi temetőt tártak fel.
Egykori földesura, Corvin János a birtokot – Mátyás király természetes fiaként – adományként kapta. Corvin Jánost Ráskay Balázs követte, majd a Csuda-család vált ki a földesurak sorából azzal, hogy 1595-ben áttért a református hitre. Ez a tény új arculatot adott a településnek, mivel a jobbágyok kötelesek voltak földesuruk hitét követni.
A falu a XVIII. század első felében a Vay-család birtoka. Vay Ádám kuruc generális visszatért a katolikus hitre, ezzel ismét változott a falu élete.
Vác felől érkezve a falu közepén, kis magaslaton (Rákóczi utca) találjuk a Szűz Mária születése tiszteletére szentelt római katolikus templomot. 1767-ben építette Muslay Gábor. A copf stílusú egyhajós, homlokzat előtti toronnyal épült templomot tíz évvel később fia fejezte be. Az alapító emlékét dombormű és sírfelirat őrzi a hajó bal oldalán. Dunaiszky Lőrinc alkotása 1827-ből.
A templom mellett van a Muslay-Toperczer-kúria, amely a XX. század elején épült. A Kishegy nyúlványán található az 1911-ben épült evangélikus templom.
Évente ismétlődő esemény a falufarsang, a Szent István-emlékünnep és a Kisasszony-napi búcsú.
A falu környéke igen alkalmas kirándulóhely, gyalog vagy kerékpárral túrázóknak. A község környezete erdőkben gazdag, nagyvadas terület vendégvadászok fogadására alkalmas.
Szada
A Gödöllői-dombságban, a Gödöllőt Váccal összekötő 2104-es számú út mentén, Gödöllő és Veresegyház között fekszik. Nyugatról Mogyoróddal is határos, utóbbival a 21 109-es út köti össze.
A Szada név egyesek szerint a finnugor nyelvből származik, és valaminek a száját (száda), bejáratát jelenti. (Így névetimológiailag hasonlít többek között Taktaszadára) Gödöllő felől nézve a település pont egy völgy bejáratánál van. Más magyarázat szerint szláv eredetű, és kertet jelent. A település határában ered a Rákos-patak. Az első írásos emléke 1325-ös oklevélben van. I. Lajos király Szadát és Gödöllőt 1325-ben Pohárus Péternek adományozta, aki Abaúj-Torna vármegye főispánja volt. A háborúk alatt elnéptelenedett, majd az 1620-as évek körül kezdődött a visszatelepülés.
1794-ben épült a római katolikus temploma.
A Grassalkovich család 1810, más források szerint 1820 körül építtette kúriáját, melyet később a Pejacsevich, végül a Bánó család birtokolt.
A református templomát 1928-ban emelték a főúton, falu közepén, szemben a római katolikus templommal. A szadai reformátusok addig egy régi fatornyú templomban gyűltek össze istentiszteletre, mely a falu egyik legmélyebb pontján, az ún. Mélyárok mellett helyezkedett el.
Sződ
Budapesttől mintegy 30 kilométerre északra fekszik, a Gödöllői-dombság peremén.
Közúton a 2-es főút, az M2-es autóút, valamint a 2104-es út felől érhető el, mindhárom irányából a központján is végighúzódó 21 112-es számú mellékúton. Vasúton a Budapest–Szob-vasútvonal Sződ-Sződliget megállóhelyig utazva, majd onnan menetrend szerint közlekedő buszon közelíthető meg.
Sződ és környéke az őskor óta lakott helynek számít. Határában őskori leletek, újkőkori cserepek, a bronzkori halomsíros kultúra emlékei, rézkorból való cserépmaradványok, vaskori edénytöredékek, szkíta és kelta cserepek, a római korból szarmata és 2. és 3. századi kvád településnyomolat, népvándorlás kori Avar fazéktöredékeket és a 8-13. századból való régészeti emlékek kerültek napvilágra.
Sződ területén egykor a Tétény vezértől származó Gyula-Zsombor nemzetségnek voltak birtokai.
Sződliget
Pest vármegye északi részén, Budapesttől 30 kilométerre található. Délre tőle Göd, északra Vác, délkeletre pedig Sződ fekszik.
Közúton a 2-es főúton és az M2-es autóúton közelíthető meg [utóbbi korábban egy időben a 2/A útszámozást viselte]; a 2-es főút érinti a község belterületét is, annak nyugati szélén, míg az M2-es felől a 21 112-es számú mellékúton érhető el.
Vasúton a Budapest–Szob-vasútvonalon közelíthető meg, melynek egy megállási pontja van itt: Sződ-Sződliget megállóhely a belterület délkeleti széle mellett helyezkedik el, közúti elérését az említett 21 112-es út biztosítja.
Sződliget területe ősidők óta lakott, amely már a történelem előtti időkben is emberi szálláshely volt, ezt bizonyítják a sződligeti volt Horgász-tanya mellett talált, az átmeneti kőkorszakból származó leletek: őskori cserepek, kőbalta, agancsból készült kalapács került ki a földből, de vaskori, kelta edénytöredékek, a római korból származó 2. századi cseréptöredékek, 2., 3. századi szarmata és kvád, népvándorlás korából való késő avar kori településnyomok is napvilágra kerültek itt.
Sződliget története 1950-ig Sződ község történetével osztozik. A mai település 1950. január 1-étől lett önálló tanáccsal bíró község, területén, a Sződrákosi patak régi partján azonban már a középkorban is állt egy malom. A malmot 1458-ban a kékesi pálosok vásárolták meg a szentendrei hospestől. Az ekkor már romos malmot, ami Paksi János birtokában volt a Gülbaba-kolostornak adták el. Később, a 18. század elején a Grassalkovich-uradalom ugyanezen a helyen létesítette a ma is meglévő malmot, mely említésre méltó ipari emlék.
Tura
Tura a Galga mente legnagyobb települése, Budapesttől 50 km-re keletre, a Galga-patak völgyében fekszik. Keletkezése az ókorig vezethető vissza. Az első régészeti leletek a rézkorból származnak, de tárgyi emlékek maradtak fenn a korai vaskorból is. Első okleveles említése 1220-ból való. A XIV. században vámszedő helyként szerepel a község, 1464-ben mezővárosként említik. Az ország három részre szakadásakor (1541) a török hódoltsághoz tartozik. A XVI. század elején a Báthoryak kezére került, és a Bujáki váruradalomhoz tartozott. A XVI. század második felében már a legnépesebb település a Galga mentén. A szabadságharc egyik vesztes csatája is itt zajlott 1849. július 20-án. 1873-ban báró Schossberger Zsigmond vette meg a falut herceg Eszterházy Miklóstól, és birtokosa volt 1944-ig. Ő építette fel egy hatalmas park közepén Ybl Miklós tervei alapján a város legszebb műemlék épületét, az egyemeletes, eklektikus jellegű, franciás neoreneszánsz kastélyt. A két világháború között Tura fejlődése a városiasodás felé indult. Kiépült a villanyhálózat, két mozi, strand, két gőzmalom és egy 40 ágyas jól felszerelt kórház szolgálta az itt élőket. 1919-20-ban épült a vasút és a vasút állomás, a falu hagyományos vasutas település lett. A település híres a XIX század végén kialakult népviseletéről, hímzéséről. A kulturális élet és népi kultúra ápolása, megőrzése nagy hagyományokra tekint vissza. Bartók Béla több népdalt is gyűjtött Turán a XX. század elején. Az 1930-as évek közepén Kovács László Kossuth-díjas népművelő a Gyöngyösbokréta keretei között élesztette újra a falu népművészeti kultúráját.
Tura nagyközség 2001. július 1-én kapta meg ismét a városi rangot.
Napjainkban a város lakosságának száma 8000 fő körül mozog, melynek egy része helyben mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozik, többsége Budapesten és a környező városokban talál munkalehetőséget.
Vácduka
Története
Vácduka (Duka) Árpád-kori település. Nevét 1295-ben említette először oklevél , már ekkor Duka néven írták.
Első ismert birtokosát is 1295-ből ismerjük; ekkor Záh nemzetségbeli Zaah fia Mihály birtoka volt, aki a birtokot zálogba adta a Rátót nemzetséghez tartozó István fia Kokas mesternek, majd el is adta neki 60 M-ért.
1334-ben Petrus fia László volt birtokosának írva, aki birtoka egyrészét lányának Margarétzának adta el.
Történeti kutatások alapján 1977-ben volt a falu 800 éves. A legvalószínűbb eredetmonda: a tizenegy-tizenkettedik században egy barátot helyeztek ki, aki az élet szervezője, irányítója, teljhatalmú vezetője volt ezen a területen. Kápolnát építtetett. Ennek nyomát a Bangor nevezetű hegy tetején álló harangláb bizonyította. Ez a építmény fennállásáig a barát nevét őrizte, akit úgy hívták, hogy Tüke. Az idők folyamán ez a név alakult át, és lett Duka. A monda valóságtartalmát igazolja, hogy a Bangor alján elterülő rétet Barátrétnek hívják. Vác közelsége, és a közigazgatási kötöttségek miatt később a város nevét vette fel előtagkén, és így lett Vácduka. A történelmi események a falu éltét is befolyásolták. De az itt lakók életképességét, és élni akarását bizonyította a fennmaradásuk. A történelem folyamán ez a vidék mindenféle török, tatár, német hadaknak országútja volt. A török kor után felső intézkedésekkel újra telepítették a vidéket, Dukát is.
Nevezetességei
Barokk templom
Az Árpád-ház korától kezdve vannak hívei itt a katolikus vallásnak. Történelmi dokumentumok szerint Duka a szolnoki főespereshez tartozik. A falu templomát Dezsényi Rudnyánszky József földesúr 1738-ban építette kőből, fatornyocskával, boltozott szentéllyel, Szent Anna-oltárral, két haranggal. 1825-ben renoválták. A templom melletti kápolnát valószínűleg a Latinovics család emeltette. Építészeti stílusa szerint: szabadon álló, kéthajós középtornyos barokk templom. 2005-2006-ban az EU és helyi emberek, vállalkozók támogatásával ismét felújították.
Brunszvik Teréz kastélya
Az 1990-es évek közepéig nevelőotthonként szolgált. 2004 óta felújítás alatt áll.
Vácegres
A megye északkeleti sarkában, a Cserhát és a Gödöllői-dombság nyúlványain helyezkedik el a zárt, halmazos formájú falu. Az Egres-patak tájvédelmi körzetté nyilvánított partján fekvő községet nagy szintkülönbségek jellemzik.
Vácegres a Galgamácsa és Veresegyház közötti bekötőúton érhető el.
Területe 187 hektár, lakóinak száma 877 fő.
A Zsidó nemzetségbeli Csáky család ősi birtokát 1284-ben Sydo néven írták le. 1421 után került a Rozgonyiak tulajdonába, 1525-ben pedig Werbőczy István birtokába. Népességét a török időkben is megtartotta.
A 18. század első harmadában Grassalkovich Antal „gödöllői birodalmának” része volt. A grófi család hanyatlásakor Tisza Kálmán és Fischer Mór vásárolták meg, utóbbi leszármazottai még a 20. században is rendelkeztek itt földbirtokokkal.
Zsidó község nevét 1943-ban – a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei alispán, Endre László akaratából – változtatták Vácegresre.
Harmonikusan simul a táji környezetbe a község Boldogságos Szűz Mária tiszteletére felszentelt római katolikus temploma, amely egyszerű falusi barokk épület a 18. századból. A település szülötte báró Bajthay Antal erdélyi római katolikus püspök és tudós.
Az evangélikus templom a 19. század közepéről való korai romantikus szakrális tér. A baptista imaház a közelmúltban épült, a modern faluképbe tökéletesen illeszkedő építmény.
Vácegres lakói ma is féltő gonddal óvják népi kultúrájuk színes értékeit, hagyományos viseletüket, ének- és táncörökségüket. A Faluházban szinte életre kelnek a korabeli tárgyi emlékek, míg a minden év októberében tartott szüreti felvonuláson és mulatságon a régi ünnepi szokások elevenednek meg. 2002-től két – szlovák és roma – nemzetiségi önkormányzat is működik a településen, amelyek saját kultúrájuk bemutatásával színesítik a helyi rendezvényeket, emellett szép számban szerveznek saját programokat.
Váchartyán
A község Budapesttől 30 km-re észak-északkeleti irányban fekszik. Északról a Cserhát dombjai védik a települést a zord északi széltől, délre kinyílik a láthatár, és jó időben szabad szemmel megszámlálhatóak Leányfalu, Szentendre és a Budai hegyek házai.
A település könnyen megközelíthető Budapest-Nyugati pályaudvarról, illetve Vác felől a Budapest-Veresegyház-Vác vasútvonalon, valamint a Vác-Aszód szárnyvonal menetrend szerinti járatain.
Több irányból is megközelíthető a település menetrend szerinti autóbuszokkal, a 2/A út megépülésével a közúti közlekedés is jobb minőségű, mint a megye más területein.
Váchartyán és környéke ősidők óta lakott hely, amit az itteni Várhegyen talált bronzkori leletek is bizonyítanak. A település már az Árpád-korban lakott hely volt. Első ismert birtokosai az Ákos nemzetség tagjai voltak.
Nevét már 1276-ban említette oklevél Harquiian, ekkor a pápa a nyúlszigeti apácák birtokaként irta össze. 1386-ban Harkyan néven ugyancsak az apácák birtokaként határolták körül. A 14. század elején birtokosa a Rátóti család volt.
1426-ban a váci püspök kapta adományba Zsigmond királytól.
Nevezetességei:
Római katolikus templom
Református templom
Gosztonyi-kastély
Rudnay-kastély
Váckisújfalu
A Község Földrajzi helyzete
Váckisújfalu Pest megye észak-keleti részén, a Galga patak felső folyása mentén, a Cserhát hegység nyúlványain helyezkedik el, a fővárostól való távolság 32 km, jól megközelíthető közúton.
Váckisújfalu gazdag erdősegekkel borított dombokkal övezett széles völgyben fekszik, területén a Szilágyi és a Kisnémedi patak folyik át, határában pedig mesterséges horgásztó található. A falu környéke kiváló lovaglási és vadászati lehetőségeket kínál. A ma 478 fő lélekszámú kis falu egyike az utolsó menedékeknek, a zajmentes természeti környezet, a nyugalom felfedezetlen szigete, amely felett átrepülőben még madarak is lassítanak. A község az elmúlt évtizedben rohamlétekkel fejlődött, 21. századnak megfelelő közművesítettsége, technikai felszereltsége harmonikusan él együtt a hagyományokkal, szokásokkal.
Különös természeti értéket jelentenek a környező erdők, valamint a község keleti felé fekvő és szőlőkkel gyümölcsössel beültetett Várhegy, amely –az itt talált üledékmaradványok alapján – egykori szegélye lehetett az egykori, tóvá alakult felső-pannóniai beltengernek.
Rövid története:
Újfalu legelső okleveles említése III. András király (1290-1301) egyik többszörösen átírt oklevelében maradt ránk. Az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékben szereplő Nova is Újfaluval azonosítható. Egy 1348-ban kelt oklevélben Páty (Poty), másként Újfalu megnevezése olvasható. 1378-ban egy oklevélben Újfalu (Wyfalw) alakban említik a települést.
Az Árpád-kortól kezdve Újfalu a Zsidó nemzetség Galga menti birtok tömbjének része. A Zsidó nemzetség honfoglalás kori, vagy Szent István kori eredetű. A Zsidó nemzetségből leszármazó Csői, Nézsai és Zsidó családok itteni birtoklása végleg az 1470-es években szűnt meg, amikor I. Mátyás király (1458-1490) elkobozta és idegeneknek adományozta birtokaikat. Hunyadi János kormányzó – a husziták elleni hadjárat során – 1451. október 10-én seregével áthaladt Újfalun és ott október 11-én haditáborba szállt.
A török hódítás elején, 1526-1541 között a falu elpusztult. Török haszonélvezői 1559-ben Ibrahim tímár-birtokos, Váci vári lovas, Hamza tímár-birtokos1562-ben, Mehmed szpáhi 1580-ben és 1590-ben. A XVI. százasban Újfalu magyar birtokosai a Szilassiak, kiterjedt rokonságukkal együtt. A csői vár és tartozékai között Újfalu is Corvin Jánosné volt haláláig (1504. október 12.), azután a Ráskay, a Bosnyák, a Balassa és a Koháry családban öröklődött a XVIII. század közepéig.
Újfalu újranépesedése szerény keretek között az 1670-1680-as években indult meg, de ezt elsöpörte a török alóli felszabadító háború. A község népessége, mely korunkig folyamatos, 1700-1701-ben érkezett a Koháríak telepítési akciója következtében. A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharc alatt is gyér lakossággal rendelkezett Újfalu. A Kisújfalu 1715-ös összeírásában a nevek magyarok, az 1720-as jegyzékben feltűnnek a tót nevek, az 1728-as összeírásban tetten érhető a magyar családok elszlovákosodása, amely a Galga középső és felső folyása mentén további szlovák beköltözők révén más településen is megfigyelhető. Főleg Hont megye északi részéről érkeztek szökött jobbágyok Kisújfalura.
Grassalkovich I. Antal 1744-ben megvásárolta a Koháryaktól Kisújfalut 3000 forintért. Ettől kezdve a község a Grassalkovichok gödöllői uradalmába szervezve éli életét a XIX. század közepéig. Népe nagyjából fele-fele arányban evangélikus és római katolikus: 1828-ban 411, 1837-ben 455, és 1844-ben 439 lakos lakta összesen. A római katolikus templom Szent András apostol tiszteletére szentelve Mácsa filiája II. József király (1780-1790) türelmi rendelete után épülhetett meg az evangélikus imaház, amely Galgagyörk filiája.
Egy 1848-ban készül összeírás szerint 25 jobbágy család bírt a faluban 15,5 jobbágytelket, velük együtt élt még 32 házas zsellér.
Báró Sina Simon földesúrral az úrbéri egyezség 1860-ban köttetett meg. Innen számítjuk a jobbágyfelszabadítást kisújfaluban, mely még évekig eltartott. Egy belga bank kezére jutott azután a község, melytől Gosztonyi János vásárolta meg 1866-ban, aki itt majorságot létesített. A község a Gosztonyiak kezén volt 1945-ig. A parasztfalu jellegzetesen zárt élete a II. világháború után változott meg. A helyi termelő szövetkezett, amely később a Galga vidék középső területének mezőgazdasági nagyüzemében, a Galgaparti Összefogás Mgtsz-be integrálódott, jól működő melléküzemágaival (nyomda, fröccsöntő üzem) jó megélhetést biztosított tagjainak. Az 1949-ben kiépített Galgamácsa-Váchartyán vasútvonal segítségével a mezőgazdaságból kiszoruló helyi polgárok a környező városokban találtak munkát.
- december hónap 31. napjáig Vácegres közigazgatásilag Váckisújfaluhoz tartozott, majd 1969. évtől a rendszerváltásig Váckisújfalu, Galgamácsa és Vácegres községekkel közös tanácsi rendszerben funkcionált, mely településekkel. 1991-2011. között körjegyzőséget működtetett. Ma Galgagyörk és Püspökhatvan községekkel együtt közös önkormányzati hivatalt tart fenn.
Vácrátót
Vácrátót az Alföld északi részén található Veresegyházi-medencében fekszik.
Keleten a Gödöllői-dombság, délen a fóti Somlyó-hegy és a Kő-hegy, északon a Cserhát peremén húzódó Kígyós-dombsor, végül nyugat felől a gödi lapály határolja. Vácrátót határának északi része a Gödöllői-dombsághoz, déli része pedig a Pesti-síkság hordalékkúpjához tartozik.
Az alacsonynak mondható dombos vidék széles medencéjében a középkorban lesüllyedt mészkőrögöket homok, az északi peremvidéki Kígyós-dombsort pedig lösz fedte be. A folyami eredetű homokot még a jégkorszak idején szállította ide az ős-Duna, valamint a Börzsöny illetve a Cserhát felől érkező vízfolyások, majd a jégkorszak utáni száraz felmelegedés idején a hordalék nagyrészt futóhomokká alakult. A későbbi, csapadékosabb időszakban a homokbuckákat jórészt megkötötte a növénytakaró, azonban a kopárabb területeken a homok mozgása még napjainkban is tart. Az ősi növényzetet legnagyobb részben a tölgyesek alkották: a löszös helyeken tatár juharos lösztölgyesek nyomai lelhetők fel, a magasabb ártereken pedig a tölgy-kőris-szil ligeterdő nyomait találhatjuk meg. A dús cserjeszinten jellemzőek voltak a különböző galagonyafélék, a gyepszinten pedig a boglárkák és a keltikék.
Közúton Vác és Gödöllő felől is a 2104-es úton érhető el, ez képezi a település főutcáját is. Északkeleti szomszédjával, Váchartyánnak és azon keresztül Galgamácsa térségével a 2105-ös út, Vácdukával pedig a 21 113-as számú mellékút kapcsolja össze.
A hazai vasútvonalak közül a Budapest–Vácrátót–Vác-vasútvonal és az Aszód–Galgamácsa–Vácrátót-vasútvonal érinti, melyeknek egy közös megállási pontjuk van itt. Vácrátót vasútállomás a belterület északi szélétől bő egy kilométerre helyezkedik el, közvetlenül a 2104-es út mellett, közúti elérését az abból kiágazó 21 323-as számú mellékút teszi lehetővé.
Vácszentlászló
Pest Megye keleti szegletében, Gödöllő városától 16 km-re, utak találkozásánál található Vácszentlászló község.
Az ősi magyar település a Hajta két partján húzódik, s az első világháborútól kezdődően új falurészekkel bővült.
A törtök hódítás idején a budai szandzsák pesti Nahijéjébe tartozott.
A 15 éves háború után visszatelepült Szentlászló népességére és gazdálkodására nem sok adattal rendelkezünk.
Portaszám szerint akkora a település 1626-ban, mint 1588-ban volt, azaz 3 portás. Ez időtájról eredhet a Hajta patak neve, valószínűleg a hajtani, malmot hajtani jelentésből.
Szentlászlónak nyilvánvalóan már az Árpád korban, az Ajou-korban is volt saját községi igazgatása. A szentlászlói községbírói szervezetre nézve a legelső adatunk 1557. október 23-án kelt, amikor említik Hágó Péter bírót. A második adatunk 1568-ból való. A XVII. század elején a török hódoltság területén a kettős hatalom bonyolult viszonyai közepette kialakult a parasztvármegye, amit az 1703-ban kitört kuruc szabadságharc idején a labanc fél is megkísérelt, – sikertelenül – feléleszteni. A kuruc szabadságharchoz Szentlászló fiataljai is csatlakoztak.
Területünkön hol a kuruc, hol a labanc szedte az adót. A község címere Szentlászló első ismert pecsétje (1691) tartalmának felel meg. A környéket birtokló Eszterházy család a XIX.század második felében eladósodása miatt a birtokait kénytelen volt eladni. A birtok egy része koronabirtok lett, amit Ferenc József kapott koronázási ajándékként, míg a másik részét Báró Schossberger Zsigmond vásárolta meg 1873-ban. Az 1848-as forradalom idején a mintegy ezer fős népességű faluból számosan álltak be nemzetőrnek. A korabeli név szerinti összeírás száz fő részvételéről szólt.
A falu a szabadságharc idején a nagy hadfelvonulások útján kívül esett, ezért kevés kár érte. A település gazdasági viszonyait alapvetően továbbra is a mezőgazdálkodás határozta meg. A XVIII-XIX. században csupán néhány iparos dolgozott a faluban, így a kovács, a molnár, a mészáros.
A XX. század első felében kezdett növekedni az iparral foglalkozók száma, s hasonló bővülés történt a kereskedelemben is. Az első világháború idején a férfi lakosságból bevonult 217 fő, akik közül 52 személy hősi halált halt.
A második világháború a falut 1944 őszéig csak közvetve érintette, majd a Vácszentlászlón és környékén lezajlott katonai események részei voltak annak a nagyszabású magyarországi hadműveletnek, melyek Budapest körülzárását tűzték ki célul. Vácszentlászlón november 17-én ugyan befejeződtek a harcok, de a háború még a környező településeken dúlt. A háború után 1950-ben a bírói és főjegyzői irányítású közigazgatást felváltotta a szovjet típusú tanácsrenszer. 1970-ben Vácszentlászló és Zsámbok községeket Valkó nagyközség tanácsához csatolták, s a község az önállóságát 1990-ben nyerte vissza.
Valkó
Fekvés:
Valkó Pest-megyében, a Gödöllő-dombság keleti felén fekvő, sűrű tölgyerdőkkel övezett 2300 lakosú nagyközség. A 3-as főútról Gödöllőn letérve 14 kilométer után érhetjük el legkönnyebben.
Története:
Nevét egy szláv eredetű személynév után kapta, melynek jelentése farkas.Mint minden közösségben, itt is találhatunk a település nevéhez kapcsolódó népmondát: Régen, Valkó helyén nem volt más, mint egy hatalmas erdő. Senki nem lakott itt, csak az állatok. Egyszer erre tévedt egy öregember. Nem volt egyebe, mint három éhes gyereke és egy sovány, vak lova. Csúfolták is érte: vak-ló, Valkó! Gondolta, itt, ahol nem lakik senki, nincs aki csúfolja. Le is telepedett, az erdő egy részét kiirtották, a fából házat építettek, az irtványt megművelték a friss fűtől szépen kigömbölyödött vak lóval. Mikor a három fiúgyermek felcseperedett, mindhármójuk gazdag feleséget kapott magának. A lakatlan erdőt így benépesítették, amin azóta is rajta maradt a szegény ember csúfneve: Valkó.
Területe régészeti leletekben gazdag, honfoglalás előtti múltját az ásatásokból előkerült, a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő leletek tanúsítják. E tájra 3500 évvel ezelőtt települt először ember. Csiszolt kőkorszaki, bronzkori, szkíta, kelta, szarmata tárgyak kerültek elő az ásatások során. Leglátványosabb régészeti emléke a római korból ránk maradt Csörsz-árok védelmi vonalának sánca. A III. század második felében hunok uralták a területet, majd Attila halála után a longobárdok, utánuk pedig az avarok. Első írásos említése 1425-ből származik. Birtokosai között megtalálhatjuk a Rozgonyi és a Báthori családot is. A 17. századtól az Eszterházy család birtokába került, 1700-as évek elején a Stahrembergek is tulajdont szereztek itt. 1867-ben a Pénzügyminisztérium megvásárolta a határának nagy részét és az Országgyűlés I. Ferenc Józsefnek adományozta, a Grassalkovich uradalommal együtt, koronázási ajándékul. Vadban gazdag erdőségei koronás fők vadászterületéül szolgált. 1945 után a Korona-uralom Állami Erdészetté alakult. A település erdészete mellett említést érdemel a mezőgazdasága is, mely az évszázadok során a lakosok fő munkahely forrása volt.
Nevezetességei:
Valkó egyetlen történelmi korra visszatekintő épülete, a 150 éve épült templom. Itt megtekinthető az 1672-ből származó kehely, az 1700-as években készült rokokó faszobor és az Isaszegi út sarkán álló Nepomuki Szent János szobor. A II. világháború folyamán megsérült szobor alapzatának helyreállítása során -mivel az egyházközség új szobor létesítését tervezte- találtak rá a talapzat alatt elásott jelenleg is látható szoborra, melyet még 1774-ben Bogács Ferenc Válkói lakos készíttetett. Új szobor készítése helyett ezt- az utólag tévesen 1789 évszámmal jelzett- szobrot állították a talapzatra.
A község Szoborparkja dús növényzettel díszített, melyben a falu hősi halált halt fiainak emlékét őrzi a Honvéd szobor. 1929-ben felállították az első világháborúban elesett hősök szobrát. A szobrot Lukácsi Lajos budapesti szobrász készítette el. A szobor felállítására 300 négyszögöl területű telket jelöltek ki, melyet az elöljáróság feltöltetett és bekeríttetett. A szobor felállíttatásának költségeiből mintegy 1100 pengőt a község lakói közadakozással gyűjtöttek össze. A rendszerváltás óta az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója tiszteletére itt rendezzük ünnepi megemlékezésünket.
Sokan nem tudják még, hogy a Csörsz árok nyomai Valkó mellett (is) láthatóak. A gödöllőiek többsége sem ismeri a gödöllő-valkói szakaszt, így jelentős történelmi emlék merült idáig feledésbe. Már 1067-ben a százdi apátság alapítólevelében említést tesznek róla. Sok népmonda foglalkozik vele, számtalan kutatás indult építésének, keletkezésének körülményeinek feltárására. Több néven is olvashatunk róla: Ördögárok, Avarárok, Csörsz árok. Ároktőnél, a Tisza mellől indul, majd két részre szakad, egyik ága Heves megyéből indul, Valkón a Képesfa közelében ér véget, a másik ága pedig Borsod megyén keresztül, a Bükk mentén Sajószentpéterig ér. Községünk határában a Tekenős parton több helyen derékszögben megtörik, helyenként eléri a 4 métermélységet, és a 9 méter szélességet is. Vidékünkön a töltés a déli oldalon található. Az utóbbi évek kutatásai során már biztosnak tekinthetjük, hogy miután a rómaiak feladták Dáciát, Nagy Konstantin római császár uralkodása alatt épült, 322-332 között. Római mérnökök irányítása mellett szarmaták készítették a közös ellenség, a dákok ellen, preventív védelmi céllal. Tulajdonképpen nem egy árokról, hanem 3-4 egymás mögött húzódó, kb. 20 km-es szakaszokból álló árokrendszerről van szó.
Az Isaszegi út elején található a napközi otthonos óvoda (100 férőhelyes). Nagy játszótér, az épületen belül pedig négy foglalkoztató várja a gyermekeket. A Móra Ferenc Általános Iskola 1986-ban épült a község központjában. 8 tanterem, egy könyvtár és egy internet terem áll a diákok, tanárok rendelkezésére. Az iskolához tartozó tanuszoda, szauna, konditerem nem csak a község, de a környező települések lakosainak is kikapcsolódási, sportolási lehetőséget biztosít.
A községben található Vadászkastély, amely igen nagy látogatottságnak örvend mind a hazai mind a külföldi vadászok körében. Gödöllő felől érkezve, a község elején található a Szabadidőpark, amely több rendezvénynek és a játszótérnek is az otthona. A központtól nem messze található a cukrászda. A község saját futballcsapattal és sportpályával is rendelkezik. Egyéb kikapcsolódási lehetőséget, a sporthorgászok részére a Valkó-Vácszentlászlói Víztározó nyújtja. A stégeket akár éjszakai horgászatra is használatba lehet venni, egészen a tulajdonosok megérkezéséig. Horgászjegyeket, Vácszentlászló központban lehet megvásárolni. A tó két partján, szépen kiépülő nyaralóövezet található. A község a Gödöllői Rendőrkapitányság és a Valkói Önkéntes Polgárőr Egyesület felügyelete alá tartozik.
Verseg
Verseg (Versend) Árpád-kori település a Cserhátalján. Nevét 1290-ben említette először oklevél Wrsegh néven, ide való nemesekbudai szőlejéről szólva.
A Szent Miklós tiszteletére szentelt templom köré épül falu nevét 1335-ben Wrseg, Wrsegh, 1386-ban Wersegd alakban írták.
Verseg 1461–1658 között a Versegdi család birtoka volt. 1559-ben már a török hódoltsághoz és a pesti náhijéhez tartozott. Az ez évi adólajstromban a budai liva községei között 46 adóköteles házzal szerepelt.
1695-ben a báró Podmaniczky család birtoka volt. Az 1715-ös összeíráskor 19, 1720-ban 33 adóköteles magyar háztartást írtak össze itt. Az 1754. évi vármegyei nenesi összeírás Kákonyi József birtokaként említette. 1770-ben az úrbéri rendezéskor 38 másodosztályu úrbértelket vettek itt fel; ekkor a Majthényi és a báró Podmaniczky családoké volt, 1848 körül pedig báró Podmaniczky László és Károly, továbbá a Majthényi család, 1876-ban báró Podmaniczky Géza és Levente, Majthényi Ignácz, Fáy Béla és a Karpeles testvérek voltak itt birtokosok. A 20. század elején báró Podmaniczky Géza és Levente, báró Radvánszky Albert, Majthényi Károly, Lengyel Jenő, báró Hatvany-Deutsch Sándor és József, özvegy Brüll Gézáné, Csepei Zoltán Béla dr. voltak a település legnagyobb birtokosai.
A 18–19. században a két fő birtokos a Majthényi és a Podmaniczky család lett.
A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye aszódi járásához tartozott.
Zsámbok
Budapesttől 50 km-re Gödöllőtől 20 km-re az M3-a autópálya közelében található. A község hét településsel határos. Itt van a hármas megyehatár, Heves, Pest, Jásznagykun- Szolnok megyék találkozása.
A falu története az őskorba nyúlik vissza, szarmatakori sírokat tártak fel a kutatók.
Zsámbok a közelmúltbeli történelmének fontos eseménye az 1986-os helyi népszavazás. Az Elnöki Tanács által kiírt népszavazás célja: a község közigazgatási önállóságának eldöntése volt. A helyi államigazgatási kérdésben meghozott népszavazások közül a zsámboki volt az első.
Zsámbok palócos gyökerű hagyományokkal rendelkezik. Érdekessége hogy a környékbeli Galgamenti népek hagyományaitól teljesen eltérő kis „szigetet” képez a palócos gyökerű néphagyománya. A falu dalai, a táncai napjainkban is élnek, az ünnepi alkalmak különös ékét adja a rendkívül díszes és egyedi népviselete. A zsámboki hagyományokat mutatja be a „Zsámboki Lakodalmas” bemutató, az idelátogató csoportok részére.
A település legfontosabb látnivalói ezen felül a Római Katolikus templom, melyet 1753-ban szenteltek fel barokk stílusban épült, rokokó főoltára az egyházi építészet messze földön híres remeke, amely műemlék jellegű.
A faluba látogatóknak további látnivalót kínál a Lapu Istvánné Tájház. A Tájház 1982-ben nyitotta meg kapuit, ahol a falura jellemző múlt századi használati tárgyak, berendezések találhatóak, kiállítása a község tárgyi emlékanyagát őrzi.
A Művelődési Ház mögötti kellemes zöld övezetben elterülő Szabadidő park, csendes, szép környezetben, tűzrakóval és gyerekek részére 8 akadálypályával várja, a kikapcsolódásra vágyó embereket: lehetőséget adva a sportolásra, sütés-főzésre, pihenésre.
A községben létrejött a „Mondák dalok útja” amely egy tematikus útvonal bejárást kínál az idelátogatóknak, akik így ismerkedhetnek a település múltjával és jelenével.
Alkotóink között szerepel: Baka Deák Kinga porcelánfestő, Baloghné Kegyes Lonci fa és tökfaragó, Császár Tünde csuhékészítő, Sós Józsefné népiruha készítő.
A község életében meghatározó szerepet játszik az intenzív kertészkedés, azon belül a hajtatott paprikatermesztés, amely a mezőgazdasági turizmus látnivalóját vonzza maga után.
Kiemelt rendezvénye a községnek a „Lecsót a Keceléből Hagyományőrző fesztivál”amely hagyományok bemutatásra kelt életre. 2003-tól minden évben augusztus hónapban kerül megrendezésre.
A rendezvény ráirányítja a figyelmet a magyar vidék, a falunk szépségére, különlegességére a falunk turisztikai kínálatára, a pihenési lehetőségre. Társas élményt nyújt az idelátogatóknak, családi programként is szolgál, hiszen minden korosztály és réteg megtalálja a magának való szórakozási lehetőséget. A hagyományőrző program keretében megismertetjük a község értékeit, a természeti értékeket a tájjelleget, a községben lévő műemlékeket, a kulturális tevékenységbe való bekapcsolódást, a mezőgazdaságot, a helyi népművészek és kézművesek termékeit.
Az első nap főként a hagyományőrzésről, gasztronómiáról szól, a második nap pedig a szórakoztató programokról, ahol minden korosztály megtalálhatja a neki kedvező szórakozási formát.